Szexuális tőke
Date
2023
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Abstract
A szex radikális politikai gazdaságtana – ezt kínálja olvasóinak DANA KAPLAN ÉS EVA ILLOUZ WHAT IS SEXUAL CAPITAL? című könyve. Nem egyszerűen azzal a közkeletű nézettel szakít, hogy a szex teljesen természetes dolog és magánügy, hanem azzal is, hogy szexnek nincs köze a társadalmi struktúrához. Legfőbb állítása, hogy a szex mint tőke nem csupán a nemi viszonyokkal függ össze, hanem az osztályviszonyokkal is, a szexuális tőke sajátos, neoliberális fajtája pedig nem annyira nemi, sokkal inkább osztályviszonyokkal átitatott.
Description
Szexuális tőke
<br/>
<p class="none">A szex radikális politikai gazdaságtana – ezt kínálja olvasóinak Dana Kaplan és Eva Illouz What is Sexual Capital? című könyve. Nem egyszerűen azzal a közkeletű nézettel szakít, hogy a szex teljesen természetes dolog és magánügy, hanem azzal is, hogy szexnek nincs köze a társadalmi struktúrához. Legfőbb állítása, hogy a szex mint tőke nem csupán a nemi viszonyokkal függ össze, hanem az osztályviszonyokkal is, a szexuális tőke sajátos, neoliberális fajtája pedig nem annyira nemi, sokkal inkább osztályviszonyokkal átitatott.</p>
<p class="none">Manapság se szeri, se száma az olyan kritikai társadalomtudományos szövegeknek, melyek az általuk vizsgált jelenségeket illetően ugyanarra jutnak: a kapitalizmus ezt is felzabálta. Olybá tűnik, hogy a kapitalizmus, mint a mesebeli kisgömböc, teljesen elszabadult, és univerzális zabálhatnékja van; ám nemcsak hamm, bekapja, amit előtalál, hanem meg is csócsálja, be is kebelezi, és még sajna kipukkadni sem tud. E szövegek a kapitalizmust mint totalitást demonstrálják, azt, hogy a kapitalizmus logikája a társadalom legelemibb magjára, legillékonyabb jelenségeire, érzésekre, képzetekre stb. is kiterjed már. Nem könnyű azonban eldönteni, hogy a kapitalizmus valóban ily’ hatalmas, vagy inkább csak a vakság az, ami miatt a kutatók nem képesek meglátni, ami nem illik a képbe. Akárhogyan is, Kaplan és Illouz könyve arra jut, mint a többi ilyen típusú szöveg: „A szexuális tőke involválja és implikálja a kapitalista reprodukció totalitását.”</p>
<p class="none">Szexualitást összekapcsolni a tőkével – ez sokak számára már csak azért is zavarba ejtő lehet, mert a szexre általában úgy gondolunk, mint ami önmagában véve és önmagáért is jó, s bár társas, többnyire nem nyilvános. Mégis, mutat rá a szociológia, társadalmi, mert társadalmi erők által formált, felügyelt, szabályozott volt mindig is. Hosszú ideig a vallás és az egyház formálta, felügyelte, szabályozta a szexualitást, a késő modernitásban viszont a gazdaság veszi át szerepét. Eközben persze történt egy s más, igazából nem is kellett a késő modernitásnak eljönnie ahhoz, hogy a szexualitás életbevágó gazdasági üggyé váljon. A 18. században lesz, mint Michel Foucault A szexualitás történetének első kötetében megmutatta, a népből a munkaerőként (erőforrásként) fölfogott népesség, s ekkor válik meghatározóvá az a gondolat, hogy a nemzetek gazdagsága azon is áll vagy bukik, hogy ki hogyan használja a nemi szervét. A szexualitás így a 18. században igazgatási-kormányzati és gazdasági ügy lett: nem csupán a kiöregedett vagy halott munkaerő utánpótlásának (megfelelő népességszaporulat), hanem az élő-eleven munkaerő karbantartásának, egyszóval a munkaerő reprodukciójának záloga. Ez, mármint a munkaerő reprodukciója a termelés szükséges feltétele, egyben első fázisa, mely ugyan gazdasági nyereséget nem termel, de biztosítja, hogy legyen gazdasági nyereséget termelő munkaerő. A nemi szerv használata formálásának, felügyeletének, szabályozásának célja voltaképp nem volt más, mint a szexualitás reprodukció és ezzel a kapitalizmus szolgálatába állítása.<br/><br/>
A szexuális szabadsággal, a szexnek a reprodukció és vele a heteroszexualitás kényszere alóli fölszabadulásával nem lesz a szexualitás kevésbé a kapitalizmus szolgálóleánya: szexeljen csak mindenki úgy és azzal, ahogy és akivel akar, legyen csak benne minél nagyobb öröme, nemiségétől, szexuális beállítottságától függetlenül, hogy aztán feltöltődve, újult erővel indulhasson a munkába termelni. Ez a munkaerő renoválását szolgáló szexualitás ugyanúgy nem tőke még, mint a munkaerő reprodukcióját szolgáló, de ahhoz, hogy a szexualitás tőkévé válhasson, szükséges, hogy a szexualitás függetlenedjen a keresztény vallás és egyház által is hirdetett és szentesített, a szexualitást a reprodukció szolgálatába állító-tartó normáktól. Vagyis a szexualitás szekularizációja a konkrét-történelmi feltétele annak, hogy a szexualitás tőkévé váljon.<br/><br/>
A tőke fogalma egy ideig csak a gazdaságtanban volt használatos, de a szociológia kiterjesztette a tőke fogalmát a nem gazdasági szférákra, az ottani erőforrásokra, befektetésekre és felhalmozásokra, amelyek valamilyen, anyagi és nem anyagi, gazdasági és nem gazdasági nyereségét hoznak, termelnek. Ehhez kapcsolódva beszél Kaplan és Illouz szexuális tőkéről, a kérdés csak az, hogyan is lehet tőke a szexualitás? Miféle nyereséget termel az, ami szexuális? Ezek a nyereségek maguk is szexuálisak, vagy ami szexuális, az nem szexuális nyereséget is termelhet? Ha igen, akkor milyeneket, és ha ezek nem gazdaságiak, akkor átvihetők-e a gazdasági szférába? És mi a feltétele annak, hogy a szexuális tőke gazdasági értékkel bírjon, gazdasági értéket, nyereséget termeljen?<br/><br/>
E kérdésekre adott válaszuk kidolgozása során Kaplan és Illouz a szexuális tőke négy formáját különbözteti meg, s ezek mindegyikét a kapitalizmus egy adott korszakában megjelenő, a társadalmi élet reprodukciója és a tőkefelhalmozás közötti feszültség megnyilvánulásaként fogja föl. Nem soroljuk föl és részletezzük ezeket, csak a negyedik formájáról szólunk, melyet Kaplan és Illouz neoliberális szexuális tőkének nevez. Ez a késő modernitás (avagy a neoliberális kapitalizmus) szülötte, és nem egyenlő sem a test áruvá tételével termelődő értéktöbblettel (szexmunka), sem pedig azzal az értéktöbblettel, amelyet a szexualizált test, én, önazonosság és ezzel összekapcsolódó fogyasztás révén termelődik (szexipar); mind a kettő szexuális tőke, annak sajátos fajtája, de a neoliberális szexuális tőke valami más.<br/><br/>
A neoliberális szexuális tőke azt jelöli, hogy szex révén olyan önmagunkkal kapcsolatos érzések és beállítottságok, olyan képességek és készségek vésődhetnek belénk, amelyek a munka világába konvertálhatók és kamatoztathatók: növelik foglalkoztathatóságunkat. Ezzel Kaplan és Illouz azt állítja, hogy a neoliberális kapitalizmusban a szex nem csupán a szexmunkában és szexiparban, valamint a szexszel és szexuális identitással összekapcsolódó fogyasztás révén válik tőkévé, hanem a munka világába konvertálható szexuális tapasztalat révén is.<br/><br/>
A foglalkoztathatóság személyes teljesítmények, beállítottságok, képességek, készségek és tulajdonságok együttese, melyek felkeltik, magukra vonják a HR-esek és a munkáltatók meg a főnökök figyelmét, vonzóvá, kívánatossá, akarttá teszik a munkakeresőt vagy munkavállalót az erősen kompetitív munkaerőpiacon. Ma – szól Kaplan és Illouz egyik tézise – a teljes mértékben foglalkoztatható egyén az, aki teljes mértékben szexuális. Nem abban az értelemben, hogy ellenálhatatlanul vonzó, szexi, erotikus, de nem is abban az értelemben, hogy az a bizonyos dívány nyitja meg előtte az ajtókat, hanem hogy bizonyos szexuális tapasztalatok hoznak és termelnek nyereséget a munkaerőpiacon és a munkában.<br/><br/>
Jó, de a szex a szexuális tapasztalatok megszerzésének és meglétük tanúsításának helye általában nem az állásinterjú és nem a munkahely. Nem abszurd azt mondani, hogy a szexuális tapasztalatok munka világába konvertálhatók? Hogyan lehet a szexuális tapasztalat nyereséget hozó és termelő a munka világában? Hogyan kapcsolódhat össze a szexuális tapasztalat és a foglalkoztathatóság? Kaplan és Illouz válasza ez: nem egyszerűen úgy, hogy a jó, örömöt adó, kielégüléssel járó szex jó közérzetet, nagyobb munkakedvet és a munkával való nagyobb elégedettséget eredményez, hanem egyrészt úgy, hogy a szex révén a munka világának bizonyos helyein megkövetelt, elvárt, díjazott beállítottságok (vállalkozószelleműség, kreativitás, proaktivitás, ambiciózusság, expresszivitás) vésődhetnek belénk. Másrészt úgy, hogy a munka világában kamatoztatható önérzetet, önbecsülést, önbizalmat, magabiztosságot adhat. Végül úgy, hogy olyan szociális kompetenciák begyakorlásának terepéül szolgálhat, melyek a szolgáltató (nem, nem (csak) a szexszolgáltató) szektorban nélkülözhetetlenek.<br/><br/>
A ható igék azt fejezik ki, hogy ez nem mindenki számára lehetőség: a szex ugyan több-kevésbé mindenkié, de a tőkésíthető, a munka világába konvertálható, tőkésíthető szexuális tapasztalat nem. Ez bizonyos, osztályhelyzetű és habitusú egyének számára lehetőség, mégpedig a középosztályhoz tartozóké – állítja Kaplan és Illouz. Ám empirikus kutatást nem végeznek, ennek híján ez az állításuk egyszerűen a levegőben lóg. Nem tudjuk meg, mi a „középosztály”, és nincs igazolva, hogy a „középosztály” úgy szexel, hogy ezzel nem tudatosan (a szex nem racionális tőkefelhalmozó tevékenység) vési bele az egyénekbe azokat a beállítottságokat, készségekre és képességeket, amelyek növelik foglalkoztathatóságukat a kreativitást, proaktivitást, ambiciózusságot, expresszivitást elváró-díjazó munkakörökben.<br/><br/>
Hipotézisnek persze, de csakis annak, azonban megfelel, ahogyan Kaplan és Illouz könyvének legfőbb állítása is, mely szerint a társadalmi osztály és az osztályviszonyok relevánsabbak a szexuális tőke neoliberális formáját illetően, mint a társadalmi nem és nemi viszonyok, vagyis hogy a szexuális tőke neoliberális formája nem annyira nemi viszonyokkal, sokkal inkább osztályviszonyokkal átitatott.<br/><br/>
<br/>
<b>Ajánlott olvasmányok</b>:
<ul>
<li> Illouz, Eva: Consuming the Romantic utopia. Love and the Cultural Contradictions of Capitalism. (Könyvárunkból kölcsönözhető.)</li>
<li> Illouz, Eva: Why Love Hurts. A Sociological Explanation. (Könyvárunkból kölcsönözhető.)</li>
<li> Illouz, Eva (szerk.): Wa(h)re Gefühle. Authentizität im Konsumkapitalismus. (Könyvárunkból kölcsönözhető.)</li>
<li> Werlhof, Claudia von: Megjegyzések a szexualitás és a gazdaság kapcsolatáról. In Replika 117–118. (2020), 11–18. o.</li>
<li> Csányi Gergely: A szexuális forradalom politikai gazdaságtana : "vaginális orgazmus", pornó és homofóbia a modern világrendszerben. In Replika 117–118. (2020), 19–51. o.</li>
</ul>
</p>