FSZEK KK Szociológiai Gyűjtemény2024-03-262024-03-2620239781509525072bibFSZ01880159https://bea.fszek.hu/handle/20.500.14711/43208Feminizmus és neoliberalizmus <br/> <p class="none">Angela McRobbie Feminism and the Politics of Resilience című könyve feminista nézőpontból vet számot a neoliberalizmussal összekapcsolódó, társadalmat polarizáló (társadalmi különbségeket re/produkáló) gyakorlatokkal; fejezetről fejezetre azt vizsgálja, hogy a társadalmi polarizációt (társadalmi különbségeket) hogyan produkálja és reprodukálja a populáris kultúra és média, és a nőiség normatív eszméi milyen szerepet játszanak ebben.<br/><br/> <p class="none">A nőiség – McRobbie felfogásában – képek és szövegek, a bennük és általuk zajló, történetileg beágyazott és intézményileg támogatott alkotó folyamatok terméke. Az ilyen képek és szövegek előállításában, közvetítésében és terjesztésében a populáris kultúra és média kulcsszerepet játszik, így a nőiség re/produkciójában is. A nőiség egyben társadalmi különbségeket (egyenlőtlenségeket) re/produkál, nők és nők, nők és férfiak között. Adódik a kérdés: hogyan lesznek szövegekből és képekből gyakorlatok, hogyan öltenek testet a konkrét és valóságos alanyok cselekvéseiben, viselkedéseiben, megnyilvánulásaiban a szövegek és képek, hogyan lesznek a megjelenített társadalmi különbségek jelenvaló társadalmi különbségekké? McRobbie könyvében nem teszi föl ezt a kérdést, kizárólag azt vizsgálja – ez könyvének egyik szála –, hogy a populáris kultúra s média szövegei és képei révén re/produkálódó nőiség milyen társadalmi különbségeket re/produkál.<br/><br/> A neoliberalizmus alatt McRobbie a kormányzás sajátos logikáját és ideológiáját (a jóléti állam leépítését, az állam társadalmi szerepvállalásának visszaszorítását, az állami-társadalmi szolgáltatások magánosítását, piacosítását, valamint a mindenki saját sorsának kovácsa eszméjét) érti, mely egyszersmind a testekre-lelkekre is irányul. A neoliberalizmus így egyben egy sajátos ethosz vagy diszpozíció is: az alanyok magukat emberi tőkeként fogják föl, és mindent megtesznek azért, hogy versenyképességüket és teljesítőképességüket maximalizálják. Ez nyilvánvalóan társadalmi különbségeket (egyenlőtlenségeket) re/produkál, és McRobbie azt vizsgálja – ez könyvének másik szála –, hogy milyeneket.<br/><br/> Van tehát két szál, és McRobbie azt sugallja, hogy ezek összekapcsolódnak. De hogyan? A kritikai társadalomtudomány fősodra a neoliberalizmust (meg a kapitalizmust) mindenhatónak festi le, olyannak, ami mindent bekebelez, maga képére formál és hasznára fordít. Ha McRobbie állítása az lenne, a neoliberalizmus (meg a kapitalizmus) a maga szolgálatába állítja a nőiséget (feminizmust), akkor egy illusztrációja lenne annak, amit a kritikai társadalomtudomány fősodra állít a neoliberalizmusról (kapitalizmusról). De nem ez helyzet, legalábbis nem egészen. McRobbie könyvében nem a neoliberalizmus mindenhatóságát illusztrálja, hanem inkább egy kettős mozgást, változást vagy eltolódást ír le: egyrészt azt, hogy liberális nőiség (feminizmus) elmozdul a neoliberális nőiség (feminizmus) irányába, másrészt azt, hogy a neoliberális nőiség (feminizmus) elmozdul a liberális nőiség (feminizmus) irányába; az előbbi esetében a tökéletesség diszpozitívját a tökéletlenség diszpozitívja, az utóbbi esetében a tökéletlenség diszpozitívját a reziliencia diszpozitívja váltja fel. McRobbia kutatási kérdése az, hogy milyen társadalmi különbségek re/produkálódnak e két diszpozitív által. Amit kutatása során vizsgál, az a populáris kultúra és média szövegei és képei: magazinok, tv-műsorok, valóságshow-k, sikerkönyvek stb.; nézőpontja pedig feminista, ami végső soron azt jelenti: McRobbie-t az izgatja, mi történik a feminizmussal mint társadalmi-politikai mozgalommal.<br/><br/> A neoliberális nőiség (feminizmus) „arca” a Facebook második embere, Sheryl Sandberg, egyik alapműve pedig az ő Lean In (magyar kiadásban Dobd be magad!) című sikerkönyve. Ez arról szól, hogyan lehetsz nőként sikeres a mai, a férfiak és nők jogegyenlőségét biztosító, ám még mindig a férfiak által uralt világban: nem a világ (viszonyok) megváltoztatásával, hanem önmagad (hozzáállásod, viszonyulásaid, beállítottságaid), a beléd mint nőbe nevelt, vésett félelmek és hiányok fölszámolásával, azzal, ami rajtad és csakis rajtad múlik. Sandberg, avagy a neoliberális feminizmus tehát olyan nőiséget (feminizmust) jelenít meg és képvisel, amely az egyének belső világát veszi célba, mindenekelőtt azokat a gátakat, amelyek ugyan nem az egyénből fakadnak, nem egyéni eredetűek, de amelyek a magunkon mint egyéneken végzett kitartó munkával lebonthatók, hogy aztán nőként – a még mindig férfiak által uralt világban – valóra válthassák álmaikat, elérhessék céljaikat, azok lehessenek, akik vagy amik lenni szeretnének, például vezetők piacvezető cégeknél. A neoliberális feminizmus másrészt arról szól, olyan nőiséget (feminizmust) jelenít meg és képvisel, amelyben nem a karrier/munka áll mindenek felett, szemben a családdal és anyasággal, hanem az utóbbi is éppúgy az önmegvalósítás része, mint az előbbi: egyszerre lehetünk sikeres és boldogok szakemberként és anyaként, feltéve, hogy nem akarunk egyszerre mindenben tökéletesek lenni (olyan anyák, akik mindig ugrásra készek, melósok, akik éjjel-nappal dolgoznak), és férfi parterünk mögöttünk áll, kiveszi részét a gyereknevelésben, a házi munkában.<br/><br/> Ezzel McRobbie szerint nem csupán az a probléma, hogy feminizmust társadalmi-politikai mozgalom helyett egyéni, önmegváltoztató-önmegvalósító programként fogja föl, hanem az is, hogy alanyait a kiváltságos nőkre korlátozza, kizárja például azokat a nőket, akik az olyan kompetitív és ambiciózus top girlök, mint Sandberg háztartásában-családjában bizonyos munkákat elvégeznek. Az ilyen nők, a neoliberális feministák a háztartási-családi kötelességeket ugyan nem tekintik rabszolgamunkának, robotmunkának, lélekölőnek, mert szerintük ezeknek is megvannak az örömei, ámde az olyan háztartási munkák, mint például a mosás, mosogatás, takarítás, vasalás, bevásárlás, napi szintű főzés, amelyekben nincs móka-kacagás, vagy amelyekért nem járnak lájkok, azokat alacsonyan fizetett háztartási, többnyire migráns alkalmazottakkal vagy – ez McRobbie látköréből kiesik – gépekkel meg rendesen megfizetett alkalmazottakkal végeztetik el.<br/><br/> Mindez mutatja, hogy neoliberális nőiségnek megfelelő nőnek lenni azoknak van esélyük, akiknek vagy nem kell gondoskodniuk gyerekekről vagy idősekről, vagy akik ki tudják szervezni a mindennapi-rendszeres gondoskodást. Neoliberális feminizmus által re/produkált társadalmi különbség tehát a következő: egyrészt vannak azok a nők, aki társadalmi pozíciójuknál (osztályhelyzetüknél) fogva megtehetik, hogy egyszerre tűnjenek ki, legyenek kiválóak vezetőként és mutassák magukat kiváló anyának; másrészt vannak azok a nők, akik társadalmi pozíciójuknál (osztályhelyzetükél) fogva nem tehetik meg ezt, mert nekik mindennapi kenyerük megkeresése és a repetitív háztartási munka zabálja föl idejük és energiájuk jó részét, akár egyedül, akár párjukkal közösen, munkamegosztásban és egymást támogatva végzik ezeket, gyermekeikkel pedig annyit foglalkoznak, amennyi idejük és energiájuk marad.<br/><br/> Sandberg Dobd be magad!-ja McRobbie szerint a liberális nőiségtől (feminizmustól) a neoliberális nőiség (feminizmus) felé való elmozdulást példázza: azt, hogy a tökéletesség életelvét (foucault-i értelemben vett diszpozitívját) a tökéletlenség elfogadásának életelve (foucault-i értelemben vett diszpozitívja) váltja fel. McRobbie szerint azonban manapság lejátszódik egy másik, a neoliberális nőiségtől (feminizmustól) a liberális nőiség (feminizmus) felé való elmozdulás is: a tökéletlenség életelvét (foucault-i értelemben vett diszpozitívját) a reziliencia (foucault-i értelemben vett diszpozitívja) váltja fel. Ezt McRobbie-nál Brené Brown A tökéletlenség ajándéka című sikerkönyve példázza.<br/><br/> A reziliencia az az önmagunkon végzett megfigyeléssel és munkával fejleszthető képesség, hogy a váratlan, kiszámíthatatlan, bizonytalan, válságos helyzetekhez alkalmazkodjunk, azokkal megbirkózunk, a túlterheltséget, kiégést, stresszt, depressziót megelőzzük, egyszóval az az önfejlesztéssel tökéletesíthető képesség, hogy történjék vagy fenyegessen bármi is, mi az ilyen helyzetekből egészségesen, megerősödve, megújulva tudunk kijönni. Így például a nemi egyenlőtlenségek vagy a neoliberalizmus mint kormányzati politika (állami szolgáltatások leépítése, magánosítása és piacosítása) negatív hatásaiból és következményeiből.<br/><br/> Ez esetben másféle társadalmi különbség re/produkciójáról van szó, mint hogy vannak, akiknek társadalmi pozíciójánál fogva megvan a választás szabadsága (választhatnak, hogy dolgoznak vagy gondoskodnak, illetve dönthetnek, hogy mennyit dolgoznak és mennyit gondoskodnak), másoknak viszont nincs meg. A reziliencia ugyancsak rajtunk, csakis rajtunk mint egyéneken múlik, de nem azért kerül egyes egyénekre szégyenbélyeg, mert nem futnak be karriert, vagy mert nem sikeresek sem a munkában, sem a magánéletben, vagy mert segélyekre szorulnak, segélyekből, nem pedig munkából élnek, hanem azért, mert gyöngék, erőtlenek, alkalmazkodásra, a válsághelyzetekkel megbirkózásra, megújulásra képtelenek. Vagyis a reziliencia diszpozitívja az életképesek és az életképtelenek közötti társadalmi megkülönböztetést produkálja, avagy a társadalmi különbségeket az életképtelenek és életképesek közötti különbségként reprodukálja.<br/><br/> Míg a neoliberális feminizmus a feminizmust egyéni projektté téve a feminizmust mint társadalmi-politikai mozgalmat ássa alá, addig a reziliencia a feminizmust mint társadalmi-politikai mozgalmat ösztönző dühöt, fűtő elégedetlenséget és ezzel annak alanyait iktatja ki. Mondhatjuk-e, hogy a feminizmus mint társadalmi-politikai mozgalom halott, hogy mára utolsó füstfoszlánya is elillant? Ha igen, akkor hogyan éleszthető, lobbanhat lángra újra?<br/><br/> <br/> <b>Ajánlott olvasmányok</b>: <ul> <li> Graefe, Stefanie: Resilienz im Krisenkapitalismus. Wider das Lob der Anpassungsfähigkeit. (Könyvtárunkból Kölcsönözhető.) (Lásd hozzá ajánlónkat!)</li> <li> Joseph, Jonathan: A reziliencia mint beágyazott neoliberalizmus. A kormányzatiság egy megközelítése. Replika 94 (2015), 45–61.</li> <li> Arruzza, Cinzia – Bhattacharya, Tithi – Fraser, Nancy: Feminism for the 99 Percent. A Manifesto. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)</li> <li> Rottenberg, Catherine: The Rise of Neoliberal Feminism. Cultural Studies 28 (3): 418–437. (Online könyvtárunkból letölthető.)</li> </ul> </p>ANGELA MCROBBIE FEMINISM AND THE POLITICS OF RESILIENCE című könyve feminista nézőpontból vet számot a neoliberalizmussal összekapcsolódó, társadalmat polarizáló (társadalmi különbségeket re/produkáló) gyakorlatokkal; fejezetről fejezetre azt vizsgálja, hogy a társadalmi polarizációt (társadalmi különbségeket) hogyan produkálja és reprodukálja a populáris kultúra és média, és a nőiség normatív eszméi milyen szerepet játszanak ebben.Copyright: CCO – Szabadon felhasználható a repozitóriumon belülJogtulajdonos: FSZEK