Király utca 34.
Date
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Files
Abstract
Első megközelítésben az épület kívül-belül rendben van. Kicsit kiabál a sárga színű homlokzati vakolat és a földszinti bordó vagy téglaszín barna utcai, földszinti rész sem szépségével nyűgözi le az embert. A Székely Mihály utcai oldalt már graffitik rondítják és még közelebbről szemlélve, a vakolat helyenként felpúposodik, mivel rossz festékanyagot használtak, ami gátolja a falak és a vakolat „lélegzését”. Üzletbérlők cseréje után a cégtáblákat is levették, de ott hagyták nyomukat a falakon: ocsmány foltok, csavarok és stiftek, lyukakkal tarkított a vakolat. Ráadásul a javítások színe nem mindig sikerült olyanra, mint az eredeti festék volt, az egész oldalt le kellett volna festeni.
Több helyen szabadon lengő kábelek, vagy a homlokzathoz habarccsal ragasztott vezetékek az építő és gépészeti ipar utóbbi 30 évének szégyene, egész Budapesten. Ez a ház sem kivétel. A kapuban álló bankautomata randasága túltesz még kétes üzleti értékén is, dehát fizetik a háznak a bérleti díjat érthető, hogy nehéz lemondani róla.
Az üzleti portálok rendben vannak, a kávézó kifejezetten hívogató, barátságos, és előtte az utcán is gyakran ácsorog, beszélget egy-egy fiatal társaság. A vietnami üzletbe bekukucskálva, a szokásos ázsiai boltok tarkasága hívogat. A DM kirakatait csupán a DM logo foglalja el, vitatható esztétikai értékkel, ez üzletpolitikájuk része lehet.
Az utcáról felfelé tekintve a nyitott és zárt balkonok a kétféle stílusú nyílászárók kígyózó, hullámzó kavalkádja megmosolyogtat, olyan érzésem
van, ez a ház „túl nagy”, de ez tényleg szubjektív vélemény. A lakónévsor
és a kapukód régies, elhanyagolt benyomást kelt, de működik. Maga a
kapu gyönyörű, amit az üvegbetét a maga díszítő vasrácsával, kifejezetten szép és teljesen rendben van, a fellépő lépcső, a kapu nyitása kintről vagy bentről, szinte lehetetlenné teszi mozgássérült emberek, vagy kerekes székek közlekedését, és ez vonatkozik a lépcsőházhoz vezető néhány lépcsőre is. A lépcsőházban már lift működik de odáig eljutni a nem egészséges mozgású embereknek pokoljárás lehet.
A kapun belépve a falon fantáziadús buherálás és idejétmúlt formatervezetlenségű elektromos dobozok, ajtónyitó kapcsolók foglalják
el, majd varázsütésre egy gyönyörű világos előtérben találjuk magunkat,
tisztaság, világosság, hajdani, megújított plafon- és oldalfal díszítés. Jó lenne, ha meglennének az eredeti világítótestek, csillár - de nincs meg…
Roppant kecses néhány lépcső visz a lépcsőházba, bal oldalon pedig
kijárat az udvarra. A lengőkapuk szépek lennének, de láthatatlanok mert
praktikus okokból tárva-nyitva blokkolva állnak.
A lépcsőház vaskorlátai és díszítésük egy pompásan megtervezett, 100 évvel ezelőtti iparosmunka szépségét sugalja a maga formáival, indáival, kovácsolt virágaival.
Az udvarra érve tovább fokozódik a vegyes benyomások tömege. Az udvaron jónéhány ipari méretű klíma külső egység surrog. Néhány reménytelenül ágaskodó növény és a zöldre festett, porolóprakkerekkel díszített udvari aljzat, jóindulatú hozzá nem értésről, vagy pénzhiányról árulkodik. Egy fogorvosi rendelőt hirdető tábla, a rendelő bejárata mellett köztéri pad.
Visszafordulva egészen megdöbbent a lépcsőház külső formája, ami egy lapátjaitól megfosztott malom, vagy egy felfújt galambdúc benyomását kelti. Belőle mint szárnyak „lógnak” ki a függőfolyosók, amik cserére szorulnak, statikájuk már veszélyessé teszi ezeket, felújításuk a nagyon közeli jövő kérdése.
A ház minden szeglete tiszta, látszik rajta, hogy a lakók szeretik, igyekeznek megőrizni olyannak, amilyen eredetileg lehetett.
Description
A Dob utca felől érkezve, a Kazinczy utca végénél áll a ház, színesen, hivalkodón, mint egy hajdani szépasszony, még mindig csinos, úgy összességében jól mutat, míg csak közel nem érünk hozzá. Akkor viszont kiderülnek a kisebb-nagyobb stiklik, a túl durva smink, a hámló vakolat és az elfeledett részek és a szagok a belsejében. Egy ház megannyi titkot és történetet rejt, emberek örömét-bánatát, és rengeteg kérdés felvetésére sarkalnak az egymásnak ellentmondó tanúvallomások.
Közvetlen környék
A Király utcát (1950-1990 között Majakovszkij u.), sokan megénekelték, hiszen az 1800-as években Pest egyik fő artériája volt. A Városliget és a városközpont, a mai Deák tér, hajdan Zsidó Piac tere között egyenes vonalban húzódott és húzódik ma is. Adottságai miatt rövid időn belül a Nagykörút és a városközpont közötti részen egy forgatag uralta kereskedő utcává alakult, ami hatalmas tömeget vonzott és a forgalmat annyira megnövelte, hogy állandósult a zaj és a kényszerűen lelassult járművek tülekedése. Az utcát eleinte földszintes vagy egyemeletes házak uralták, ám ahogy a város változott, hamarosan magasabb épületek is helyet kaptak, sőt az új házak építéskor az engedélyek kiadásánál kikötötték egy tágabb utca létrehozását. Azután az 1800/1900-as forduló táján a Millenium bűvöletében két utcával odébb, a Király utcával teljesen párhuzamosan 1870-től megépült a Sugárút amit 1885-ben Andrássy útra kereszteltek, és ez egy nyugatias világváros méltó képét vetítette a jövőben bízók és a megbízók elé. De mindez nem volt gyógyír a Király utca forgalmára.
A Király utcát egy jóval karcsúbb utcácska is köti az Andrássy úthoz, az Operaháztól egy utcával távolabb. Pontosan az Operaház lehetett a kapcsolat az utca névadásához, mert 1967 augusztus 2-től a mai napig a híres basszus énekes, Székely Mihály nevét viseli. Ez az apró utca eleinte a furcsa nevű Kék Kakas néven tűnik fel, legalábbis egy 1833-as térképen (1), a Két Szerecsen és a Király utca egyik összekötője. Aztán Petőfi utcára keresztelik néhány évre, majd Kazár utcára cserélik a nevét és főleg ezen a néven kerül köztudatba, egészen 1967-ig.
1904-ben egy négy emeletes épületet emeltek a Király és Kazár utca sarkára, mely a Király u 34-es szám alatti besorolást kapta. Építtetője Teleki Gézáné – Muráti Irén, Teleki Pál, a későbbi miniszterelnök édesanyja. (Különböző helyesírással szerepel: Muráti, Murátisz, Murathy, Muraty néven.) Természetesen az asszony kéznyomát láthatjuk mindenütt, az épületen csakúgy, mint üzletpolitikáján. A Muratisz család görög eredetű bevándorló gyapjúkereskedő volt, így érthetővé válik hogyan kerül egy vezető politikus feleségének, Muráti Irén kezébe egy hatalmas bérház felépítése és kezelése, mely 130-200 m2-es lakásaival az akkori közép- és nagypolgárság, gazdagabb zsidó és nem-zsidó családok számára megfelelő otthont teremtett. A 10 éve épített Sugár út, ami hamarosan az Andrássy nevet kapta, díszes palotáival, üzleteivel, és az 1887-ben átadott Operaházzal, míg ellenkező irányban a zsidó negyed zsinagógái, imaházai, boltjai, vendéglátó helyei és mulatói szolgáltak az itt lakóknak és az utcába járó-kelőknek.
Az épület bérháznak épült, benne 160 - 120 m2-es bérlakásokkal, melyben a bérlők kifejezetten ügyeltek arra, ki költözhet be, ki bérelhet lakást a házban. A földszinti üzlethelyiségeket egy ékszerbolt és egy kalapos bolt műhellyel és 3 másik üzlet foglalta el.
1938-ban az épületet ajándékozási szerződéssel Gróf Zichy Nándorné, gróf Teleki Mária tulajdonába került. A tulajdonosok sosem laktak a házban (a József nádor téren laktak) és a későbbi tulajdonoscsere magyarázatára, nem találtam dokumentumot.(2)
A ház előtt, a járdán 2 db botlatókő(4) látható(5) Molnár Józsefné (1906–1946) és Molnár József (1905–1945) emlékére. Készítette: Gunter Demnig.
„Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik" – vallja Gunter Demnig a botlatókövek kitalálója és alkotója az 1990-es években és művészi koncepciójának részeként mindmáig maga szállítja a helyszínre és helyezi azokat el. A kölni képzőművész által kis betonkockára applikált réztáblába vésve áll az elhurcoltak neve, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszíne és időpontja. Az így készült emlékkövet az áldozat utolsó – még szabad akaratából választott – lakhelyének bejárata előtt a járdába illeszti.” (Forrás: Mazsike)
A botlatókövek feliratai a Király u. 34 bejárata előtti járdán:
1.
Itt lakott Molnár József sz. 1905. Deportálták 1942-ben. Megölték 1945. II. 2-án, Kőszegen.
2.
Itt lakott Molnár Józsefné Tarján Magdolna Sz. 1906. Deportálták 1944-ben Theresienstadtba. Belehalt a fogság következményeibe 1946-ban Budapesten.
Szerettem volna többet megtudni a Molnár házaspárról. Ekkor egyre több furcsaságra lettem figyelmes, megoldásukra jóval hosszabb detektív kutatómunkára lenne szükség. Először is ellentmondásosnak tűnik a köveken található szöveg: „Molnár Józsefet 1942-ben deportálák és Kőszegen megölték 1945. február 2-án.” Ám 1942-ben amikor a haláltáborokba deportálások kezdődtek, akkor Lengyelországból és Szlovákiából vittek el zsidókat, nem Magyarországról. Magyarországról csak a német megszállás után, 1944-től. Halálának helyéből pedig az a valószínűség vonható le, hogy Molnár József munkaszolgálatos lehetett. Ez a magyar hadsereg egyik intézménye volt a háború alatt: zsidó és más, megbízhatatlan férfiakat fegyvertelen katonai szolgálatra hívtak be, és kemény fizikai munkára kötelezték őket. (Árokásás, bányamunka). A frontra nem kerültek, velük többnyire az őket irányító magyar altisztek, vagy a seregben dívó járvány, a flekktífusz végzett. Mindez spekuláció, kutatómunkát igényel.
A másik kövön álló felirat szerint Molnár Józsefnét Theresienstadtba deportálták. Ez a tábor volt a nácik kirakat tábora. Ide hívták a Vöröskeresztet és más látogatókat, mutogatván, mennyire jó dolga van a foglyoknak. Valóban, itt a gyerekek iskolába jártak, zsidó rab-tanároktól tanulhattak, akár németül is. A tábor lakóit 6 hónaponként deportálták tovább Auschwitzba, ahol végeztek velük. Molnár Józsefné haláláról nem sokat tudunk, a fogság következményeibe belehalt emberek vagy a hirtelen élelmiszerhez jutás okán haltak meg, nem tudta szervezetük felvállalni a hirtelen jött tápanyagot, vagy valamilyen betegséget kapott, amit még egy évig hordhatott, esetleg öngyilkos lett, nem tudván feldolgozni a táborban megélteket, a túlélést és szerettei halálát. Ez is spekuláció, kutatómunkát igényel.
A botlatókövek elhelyezését általában hozzátartozók kérhetik a MAZSIKE szervezeten keresztül, ami a végrehajtást ellenőrzi, kivitelezi. Megpróbáltam kikérni a Molnár házaspár botlatóköveinek a előzményét, milyen történetet írt le a kérelmező, ki volt aki kérte, de a MAZSIKE-ben nem találták nyomát ilyen kérelemnek. Végül Molnár Józsefné családjára a MyHeritage oldalon akadtam rá, ebben az irányban lehetne folytatni a kutatást, illetve a MAZSIKE-ben találtak egy hozzá köthető személyt, aki azonban csupán egy budapesti utcanevet adott meg lakásáról.
Minden sors figyelmet és respektust érdemel, ezért is fontos egy pillanatra legalább elmélázni egy-egy botlatókő láttán.
Csillagos Ház(6)
A Blinken-OSA 2014-ben önkéntesek bevonásával megemlékezést szervezett, a Csillagos házak történetéről. Egyik céljuk volt a Csillagos házak feltérképezése, mivel ezt a témát is megpróbálta a jótékony hallgatás ködébe fojtani a nemzeti lelkiismeret. A megemlékezések városszerte jófiús, csendes zenélgetéssel, irodalmi megemlékezéssel és a még életben lévő néhány tanúnak tiszteletadásával lezajlottak és nem vertek nagy hullámokat. De elkészült egy térkép, végre, ami számbavette ezeket a házakat és az OSA feltette az internetre.(7)
Mik is voltak ezek a Csillagos házak? A II. Világháború végéhez közeledett, a szovjet csapatok már Budapest felé tartottak, amikor egyremásra kezdték a zsidóellenes rendeletekkel megfejelni a néhány éve már bevezetett antiszemita törvényeket. Kötelezővé tették a mintegy 220.000 budapesti zsidó számára ruhájukon, jól látható módon a sárga csillag viseletét. Második lépésben, rendeleti úton kijelöltek házakat, ahová bezsúfolták a zsidókat. Minden zsidó családnak egy szoba jutott - eleinte. Lakásaikat, pedig erdélyi menekülteknek, vagy kibombázott lakhely nélkül maradt embereknek adták. A zsidók lakta házakra kötelező volt feltenni a sárga csillagot, így lett csillagos ház a Király u 34-is.
A Sztehlo Alapítvány oldalán a házról egy rövid oldal található az interneten.(8)
„VI. kerület, Király utca 34. (29310 hrsz.) … A négyemeletes bérházban is tombolt a nemzedéki ellentét, 1944 végén anyákat és gyermekeket, mintegy 60 embert sikerült kimenteni a házból és másik otthonokba elhelyezni. …” Ennyi. A „tomboló nemzedéki ellentétet” még értelmezni sem tudom. Sztehlo Gábor, evangélikus lelkészként próbált segíteni első lépésben keresztény árvákon és édesanyjukon majd szembesült a problémával, hogy rengeteg zsidó család próbált úgy menekülni a zaklatások majd a deportálás elől, hogy kitért és felvette a kereszténységet. Mindez nem érdekelte a hatalmat, elég volt egy zsidó felmenő a családban, már zsidóként tartották nyilván az embereket, és a gyerekeket is. Ezután Sztehlo, már nem tett különbséget keresztény, kitért zsidó, betért keresztény, vagy „teljesen zsidó” gyerekek és anyák között, mentett, akit tudott.(9)
Ettől kezdve nem számíthatott többé saját egyháza támogatására, de támogatást kapott a Vöröskereszttől, baptista apácáktól, akik vállalták a gyerekek elhelyezését és talán a túlélést segítő keresztény imádságok betanítását, gyakorlását. Az előző felmérésben(10) a házban lakó férfi mesél a menekítésről, de ez is ellentmondásokkal teli elbeszélés. Emlékei szerint a házban lakott egy nyilas is, (ki tudja, talán tőle is a védelmet remélték, mindez nem tisztázott), de befogadtak mintegy 100 egészen fiatal zsidó gyereket, szétosztva őket a ház családjai között és „a felesége főzött rájuk”. Ez logikailag, logisztikailag csak úgy volt elképzelhető, hiszen élelmiszerhiány volt, hogy a Vöröskereszt látta el őket élelmiszerrel. És így érthetővé válhat Sztehlo szerepe is a gyerekek ide-oda szállításával és a Vöröskeresztes kapcsolataival.
A házban az alább lakók és szakmák képviseltették magukat:
Deutsch Alfrédné ékszerész
Deutsch Andor illatszer kereskedő
Frey Izidor kalapkereskedő, Frey Janka
Gttnfeld Ármin dr. orvos
Najovics Samu könyvnyomdája
Naményi Ernő dr
Reiner László ügyvéd, Reiner Lívia vm
Révész László
Schuhfeld Testvérek nyersbőrkereskedő cég beltagja
Szakorvos Stern, (8) dr, Stern Istvánné VUL,
Stern Miksa nyersbőrkereskedő
Teltsch Izidor, Teltsch József hentesmester
Interjúk
Frei Julianna 1. emeleti lakástulajdonos:
"A nagyapám testvérei laktak ebben a házban. Utána az édesapám unokatestvérei laktak velük együtt. És miután a két család, az én szüleim és nagyszüleim itt a szemben lévő házban laktak, összejártak, és egyébként is jóban voltak. Édesapám 1915-ben született és ő volt talán tíz éves, amikor ide költöztek, már ugye a Kazár utcába költöztek, nem túl messziről, a hetedik kerületből. A Dohány utcában laktam eredetileg, és akkor a nagyapámnak itt volt egy üzeme a Kazinczy utcában. Az egy műszerész üzem volt. Apuék olyan 1925 körül költöztek ide a Kazár utcába. Akik ebben a lakásban laktak, a nagyapám testvére volt. Ez eredendően bérház volt. Szép nagy lakásokkal. Ez is olyan volt, csak azóta leválasztották. Nagyon megnézték, hogy kik lehettek itt a bérlők. Egy kiválasztott csapat volt, aki itt lakott. Leinformálható emberek. Bizonyára nem csak zsidók laktak itt. Szerinted lehet, hogy meséltek valamikor? Nem, ez a korosztály nem igazán mesélt. Tehát erről nem meséltek, hogy ki milyen, de azért például azt lehetett tudni, utólag kiderült, hogy ők a Kazinczy zsinagógába jártak, meg a Vasvárinak alapítói is voltak. (DA.: a zsinagógákat gyakran csak az utcájuk nevéről nevezték el. Itt is erről van szó.) Úgyhogy ennyit lehet erről tudni. És azt is, hogy eléggé művész társaság volt itt. Hát például Gábor Zsazsáék, volt itt ékszerüzletük, és élt itt egy festőművész is. Azt is tudom, hogy a felesége a Deutsch Bözsi volt. Körülbelül így. Én 1953-ban születtem. Nem folyton és nem gyakran, de járkáltam ide.
Ugye a nagynéném és a nagybátyám, hál’ a jó égnek, akik itt laktak ebben a lakásban, ők mindannyian szerencsés módon túlélték a háborút. Egyedül a Gabika, aki tíz, nem is tudom hány éves volt, tüdőgyulladást kapott a háború után és abban meghalt. Az (Frei) Izidor meg az Adél lakott itt, és az Adél 101 éves korában halt meg. Az Izsó kilencven körül, tehát mind a ketten elég szép kort megéltek, és nekik volt két gyerekük, a Tibor és a Márta és a Tibornak volt a felesége, Szeréna.
A lakást leválasztották a háború után és azt a részét kisajátították. Körülbelül a kétharmada, ez a rész, ami maradt, mert még egy ennél nagyobb szoba volt itt, ami ehhez a lakáshoz tartozott, és egy cselédszoba. A fölöttünk levő lakás az egyben van, úgyhogy meg lehet éppen nézni. Mindenesetre nagy volt az öröm, hogy legalább leválasztották, szóval nem társbérlet lett. Ezek természetesen összkomfortos lakások. Vannak itt olyan házak, a Király utcában, amik nem összkomfortosak, elég sok ilyen ház van, de ez egy kifejezetten igényes…középpolgári. Nem egy Andrássy úti palota, de azért itt is 180–200 négyzetméteres lakások vannak. Ez három szoba, cselédszobás volt. Az előszoba, mellette a konyha, a konyha mellett még volt egy cselédszoba, az is utcára nézett, és itt, ahol most ez a zongora van, itt volt egy kétszárnyas szekrény, és egy ilyen nagy szoba, ami az előszobával szemben lévő szoba, az a szomszédhoz került, és az is egy szép nagy lakás lett, mert ezt követő lakásból is kapott egy szobát, tehát az is egy szép nagy kétszobás lakás lett, és így a cselédszobából, meg a másik lakás cselédszobájából lett a fürdőszobaszoba-konyha ott. Hát mondjuk itt is tönkre tettek amit csak lehet, azért nem ezek a kályhák voltak itt. Hát gondolom ezt akarta még kérdezni, hogy sparhelt volt-e. Nem, gyönyörű cserépkályhák, Zsolnay cserépkályhák voltak, vagy nem tudom… A szaniterek zsolnayak voltak, az tuti. Kék virágok úsztak a mosdóban. Nagyon szépek voltak. Még a vécében is, a vécécsészében. Úgyhogy ezt nem tudom, hogy van-e valakinek még itt a házban. Azt én nem tudom. De azt hiszem, hogy nem nagyon lehet, mert IKV működött. Szépen történt, hogy elvitték. Hát kilopkodták, persze.
Ma ebben a házban egy intellektuális társaság él. Különféle emberek. Itt vagyunk a Zeneakadémia és az Operaház közelében, úgyhogy itt sok zenével kapcsolatos ember is volt, vagy van. Jóban vagyunk, de nem mászunk bele egymás életébe, vagy legalábbis idáig így volt. Persze, ismerjük egymást, ha valakinek akármilyen gondja van, adott esetben azt elmondja, tehát ez lehet családi problémától kezdve, az ég adta világon minden. Más-más szemléletű emberek élnek itt, operaénekes, zenész, magas szintű zenészek. A nagynéném is nagyon jóban volt sokáig a szomszédjával, akik Pécsről jöttek, operaénekesnő volt. Nem is tudom, milyen főiskolának volt a zenei vonalon a vezetője, tehát ilyen szintű emberek.
A másik szomszéd, egy gyógyszerész hölgy. Vidékről is érkeztek emberek, nem tudom, hogy ebbe a házba, hogy kerültek. Ettől még jóban lettünk.
Összejöttek az emberek a lakógyűlésen. A nagynéném aktívan részt vett a ház életében, úgyhogy én megörököltem itt az összes jegyzőkönyvet, meg mindent. Ma már nem ellenőrzi senki a beköltözőket. Amikor ez új bérház volt, mindenféle igazolásokat kellett szerezni. Eleve bérháznak épült, itt soha senki nem volt lakástulajdonos. A nagybátyámnak az én nagynénémnek kalapüzlete volt. (Frey)
Ugye a háború előtt, ahol most a DM üzlet van, ott az ékszerüzlet volt. Ha jól tudom, az volt a Gábor Zsazsáék fő ékszerüzlete,(11) ez csak hallomás alapján. Az egy üzlet volt, mert az az egész egy üzlet volt. (Más néven találtam csak tulajdonost, kutatást igényel. (DA: Ékszerész, Gábor Zsazsa apja és anyja voltak, Gábor Farkas Vilmos, Grünből magyarosítva)
Egy kicsit átalakítottam ezt a lakást, ugye…Ott a konyhánál megnyitottuk, átfestettük, villanyt vezettünk, felújítottuk. Én örököltem ezt a lakást. Üresen, mivel mások voltak a bútorok örökösei. A bútorokat, a képeket, külön-külön, elosztották egymás között. Volt, aki lemondott róla és akkor én azt megvettem, azok a bútorok végül is tetszettek.
Furcsa volt, mert Kelenföldről költöztem ide vissza, és a férjem még életében nem lakott körfolyosós házban, és ettől az egésztől tiszta ideg volt. Pár hónap múltán azt mondta, hogy „jé”. Ez egy pozitív „jé” volt mivel az itteni életmód sokkal jobban hasonlított az ő gyermekkori emlékeihez. Mert nyilvánvaló az, hogy aki nem itt a belvárosban él, az el sem hiszi, hogy itt az emberek ismerik egymást az utcán és köszönnek egymásnak, szóval ezt nem gondolta volna, hogy ez egy jó hely. Sajnos abban az életszakaszban, amikor pont itt laktam, nem túl sok időnk volt színházba járni, de azért mindenhova eljártunk. Az Opera, a Zeneakadémia, a színházak, és ha az ember csak egy kicsit messzebb lakik, akkor már nem ez van, hogy ja, hat óra, hova megyünk? És akkor megyünk. Én a mai napig nem nagyon veszek előre jegyet, mert majdnem mindig sikerül jegyet kapni. Nem is emlékszem olyanra, hogy valahova ne jutottam volna be.
Amikor a Király utcát felújították, akkor már itt laktunk. Hát mikor is? Tízes években? (2010) Nem tudom, de pont itt laktunk. Borzalmas volt, halálra röhögtük magunkat, amikor… Elvitték a macskaköveket! Helyette ezeket hozták, ezeket a gránitlapokat, és hú, és fűrészelték és csodálkoztak, hogy nem ott törik, ahol kellene. Na mindegy, szépen meg volt tervezve. Olcsó emberekkel, vagy én nem tudom, nem-hozzáértőkkel sikerült megoldani a kivitelezést. Nem tudom, emlékszik-e, hogy minden egyes lámpaoszlop valamilyen másik szögben dőlt egy darabig. Szóval ilyen apróságok azért voltak. Pedig sok pénz volt benne, meg sok ötlet. Azt hiszem, a Király utca ezzel, hogy felújult egészen kicserélődött.
Engem nem zavartak az új szórakozóhelyek. Sokkal jobban zavartak a koldusok minden szempontból, meg a hajléktalanok, ők zavartak. Hát laktak itt az erkély alatt, itt ott. Elég durván bántak velük embertársaink. Az is zavart. Meg az is zavart, ahogyan ők viselkednek.
A függőfolyosókon remélem a korlátot nem fogják cserélni. A járólapok már úgysem az eredetiek. Tulajdonképpen ez már egyszer le volt rombolva. A hetvenes (1970-es) években azt hiszem. Tehát nem olyan régen. Én nem látok ezen a házon semmi extrát. Nem is egy… Hogy mondjam… Nem is egy stílusos. Tehát… Egy jól megépített, a korának megfelelő. Tehát a korszaknak, amiben épült. Nem csúnya, nem szép. Ilyen."
Pásztor Benjamin közös képviselő, aki a házban élő tulajdonos is egyben
Az interjú 2025. okt. 29-én készült.
"Villamos mérnök vagyok. Azért vettem át, és lettem közös képviselő, mert hosszú időn keresztül nem csináltak semmit ebben a házban. 34 éve lakom itt.
A környéket azt nagyjából ismertem, annak az átalakulása az a szemem előtt zajlott le, de magának, ennek a háznak a története 35 évvel ezelőtt kezdődött számomra.
Annyi történt csak, hogy sajnos, a lakosság kiöregedett, nagyon sokan elhunytak, sokan elköltöztek. Volt aki intézetbe került, ilyen öregotthon szerű valamiben. Van, akit a családja körében ért az elmúlás, de nekem még volt szerencsém egy csomó olyan embert itt ismerni, aki nagyon érdekes volt számomra. Például a Gecse Artúr bácsit, aki egy ilyen kis vékony emberke volt és szabó, úri szabó. Volt egy ilyen kis emelvény ott a lakás végében, ott kis lépcsőn föl lehetett menni, és ő szorgalmasan csinálta a dolgait. Vagy például itt lakott a házban Zseberits úr, aki hosszú időn keresztül a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvény igazgatójaként működött. Ő egy ilyen, olyan művész emberféle volt. Vagy aki még mindig itt él, dr. Károly Róbert, zenei téren fantasztikus, életműdíjat is kapott, úgy tudom ő a Pécsi Zenei
Intézet igazgatója volt hosszú-hosszú időn keresztül, és zeneszerzőként is működött.
Az utóbbi időkben figyelhető meg egy egyszerű átalakulás, de az nem csupán erre az épületre, hanem az egész belvárosra vonatkozik. Egy intenzív lakosságcsere, inkább úgy mondanám, tulajdonosi csere történt. Az eredeti tulajdonosokból már gyakorlatilag csak az egy harmada van meg a házban. Volt egy nagyon erős váltás, szinte mondhatni generációváltás. Hirtelen nagyon sok ember kiöregedett. Elvitték magukhoz őket a gyerekek, ők pedig nem akartak foglalkozni a házzal tovább és nagyon sokan eladták a lakást.
Az összes többi is már gazdát cserélt. És az eléggé feltűnő, hogy gyakran külföldi állampolgárok lesznek az új tulajdonosok. Éppen múltkorában számoltam meg. Hat nációból vannak itt. Egyiptomi arabtól kezdve az íreken keresztül mindenfélék vannak. Nagyon sok ázsiai is.
Különböző üzletek voltak a ház földszintjén. Jelenleg az egyik a Kern Collektív Cofee. Ez a kávézó egy ukrán tulajdonú ingatlan, török bérlővel, aki a kávézót működteti.
A vegyes diszkont kisbolt a szomszéd üzlet tulajdonosa ugyanaz az ukrán és a bérlője és üzemeltetője vietnámi.
Érdekes jelenség, és a háztól független, hogy a kínaiakat lecserélik a vietnámi bevándorlók, illetve a vietnámi itt élők. Nem tudom, hogy milyen státuszban, mennyi ideig, milyen jogosítványokkal vannak itt ebben az országban, de az biztos, hogy hihetetlen sok üzletet bérelnek a környéken.
INDA Galéria - Pár évvel ezelőtt költözött ide Tallér Ágnes. Ők rendszeresen tartanak bemutatókat. Ott fenn a második emelet sarki lakást vették meg, illetve a mellette lévőt. Az egyik lakás a bemutató terem. Olyan 130-400 méter körüli lehet. Ez egy nagyon szép sarki, nagy ablakos lakás. A Királyra van erkélyük.
Egy időben itt volt egyébként a Pesti Est szerkesztősége is. Attól nagyon sokat szenvedett a ház, mert a futárok állandóan éjszaka hordták az információkat. A negyedik emeleten volt a Székely Mihály utcai fronton, a hátsó sarkon. Tehát az nem a Király utcai front, hanem az épületnek a túlvége. Ez egy nagyon nagy lakás, az körülbelül 180 négyzetméter, és ott elfért a szerkesztőség. Az állandó éjszakai jövésben is ugye az, hogy állandóan használták a liftet, csapkodták az ajtókat, ez rettenetesen zavaró volt. Ráadásul tönkretették a liftet, mert a kiadványokkal egyszerűen túlterhelték. Azóta ez a probléma megszűnt, nyilván a liftet is felújították, ez olyan bő, húsz éve lehetett.
AIRBNB KIADÁS és TILTÁS
Az egyenesági örökösök nem üzemeltetik tovább a lakásokat. Ez a világ akkor kezdett megváltozni, amikor megengedték az Airbnb lakáskiadást. Én úgy látom, akkor volt egy nagyon jelentős változás. Hirtelen, akinek volt felesleges pénze, meglátta a lehetőséget. Nagyon sokan vásároltak ingatlant akkor. Én egyeségre jutottam az AIRBNB üzemeltetőkkel egyesével, és attól kezdve egészen normalizálódott a dolog, tehát nem nagyon lehetett ezt érzékelni. De néha nagy csoportok is jönnek. Az nem jó. Nyugisabb lett egyébként az utóbbi időben, mióta a kerület betiltotta. Ugye most már itt nem lehet Airbnb-zni, hanem tartós bérletbe adják a lakásokat. De az a lényegen nem változtat. Ez a struktúra ugyanúgy megmaradt tulajdonosi struktúrának.
MŰSZAKI ÁLLAPOT. GÉPÉSZET
Borzasztóan kezdett romlani az épület műszaki állapota. Amikor átvettem a házat, akkor nagyon sok alapvezeték cserét megcsináltattam, ahol hibák voltak. Ez főleg víz, csatorna jellegű gond volt. Az elektromos vezetékeket, olyan tíz-egy néhány éve ezelőtt, azt az akkori közös képviselő, aki szintén a házban lakott, megcsináltatta. Teljes alapvezeték felújítás volt, úgyhogy az akkori szabályoknak megfelelően korrektül megcsinálták, azzal nincs gond, de szükség is van rá, hiszen most nekünk nincs az a bajunk, hogy mindenki átáll a hőszivattyús fűtésre, klímákra, fűtő-hűtőklímákra. Kislakások esetén nagyon sokan megszüntették a gázszolgáltatás igénybevételét, főleg azok, akik ilyen bérbadással foglalkoznak. Ennek aztán persze megvannak a hátulütői, mert azt jelenti, hogy a klíma-kültéri egységek éjjel-nappal zúgnak, és akik csak udvar felé tudnak ablakot nyitni, azoknak mind el kell viselniük ezt a zajt vagy a kültéri egységek látványát.
DM FELÚJÍTÁS
Most volt a DM-nek egy felújítása és velük meg tudtam egyezni, ők kirakták az utcára. Előtte a parapetek fölött, az íves részben négy hatalmas klímakültéri hőcserélő volt itt, benn az udvarban, hát az, amikor beindították, az olyan, mintha a repülőtéren a turbinák indultak volna éppen, valami gépfelszállást követtünk volna.
KÁVÉZÓ GÉPÉSZETE
Ennek a kávézónak még benn vannak a hőcserélői, ezeket kell még megoldani. Majd most jön éppen a tulajdonosa, van egy ügyünk, és akkor annak kapcsán megbeszéljük ezt is. Ami a lényeg, hogy műemlékjellegű ez a ház, tehát nem lehet csak úgy bármit, bárhogyan megcsinálni.
KÖRFOLYOSÓ felújítása
Most lesz majd egy körfolyósó felújítás, mert már időszerű. A felmérések azt mutatják, hogy már nem húzható tovább. Rendkívül nehéz jó kivitelezőt szerezni, és hihetetlenül fölment az ára ezeknek. Úgyhogy most ezzel küzdünk, de mindegy, ezen is túl leszünk, meg fogjuk csinálni. És ha meglesz a körfolyósó felújítás, akkorra tervezek, – ha még egyáltalán, akkor én fogom ezt a házat vinni –, egy belső homlokzati összfelújítást. Ha ez megvan, akkor utána egy jó darabig rendben lesz a ház.
KÁBELEK
„N”darab szolgáltató van egy házban. Miért nem lehet a ház beleszólásával egy alapvezetékezést, egy alapcsatornázást úgy megcsinálni, hogy a szolgáltatók ne dobálják ki egymás vezetékét? A csatornán belül is lehetséges az elkülönítés, és akkor megvan az, hogy az 1-es csatorna vályú az a TCOM, a 2-es az az ONE... Tisztázni kellene a szolgáltatókkal, hogy ez nem egy olyan versenypálya, ahol aztán a szemetet nekünk, lakóknak kell utánuk takarítani, hanem talán, ha bejönnek egy házba és az normálisan néz ki, annak is kellene maradnia, amikor levonulnak. Szóval ez nagyon nehéz és ráadásul ehhez kellene valami nagyon pici rásegítés, egy kis központi szabályozó, hogy féken tudja tartani ezeket, mert ugye egy ház önmagában semmi, nincsen valódi érdekérvényesítő ereje, semmi sincs.
KERÜLETI SZABÁLYOZÁSOK
Hát azért itt azért én megállnék egy pillanatra! Amikor a kerület azzal találkozott, hogy kirakják este a kukákat, vagy már délután a másnap reggeli ürítéshez, akkor megjelennek itt a kukázó hadak és széttúrnak mindent. Én láttam olyat, amikor csak passzióból borogatták a kukát, az olyan élvezetes, hogy kiborul a szemét. Na most, ez ellen úgy védekezett a hatodik kerületi önkormányzat, hogy megtiltotta, hogy nyolc óra előtt kitegyék a kukát. Nem oldott meg semmit. Azaz, foglalkozzon ezzel a társasház, mert ugyanakkor ide fog bejönni, és akkor nálam fogják szétdobálni a dolgot, a takarító el akar menni, mert nem bírja ezt a terhet is. Megértem. Úgyhogy ez nem kifejezetten a segítségről szól, ez az önkormányzati intézkedés, hanem pont fordítva.
Azt is írták, hogy a közteresek (közterület felügyelők) ezeket ellenőrizni fogják, és ha nyolc óra előtt, tehát húsz óra előtt találnak kint kukát, akkor azokat megbüntetik. Az is lehet, hogy ez csak egy látszat intézkedés, vagy csak beszélnek róla, de már arra sincs erejük, hogy ezeket valójában ellenőrizzék.
Kértem árajánlatot az új takarításra és ezt a szabályt megmutattam nekik, szerettem volna precízebb, jobb takarítót szerezni. Mivel ők nem laknak itt a belváros környékén, egyszerűen nem is adtak árajánlatot.
FORGALOM, PARKOLÁS, SÉTÁLÓ ÖVEZET
Hátrányban vagyunk a közlekedés, parkolási problémák miatt. Arról senki nem tehet, hogy most itt építkezés folyik. (A környéken több helyen bontanak, építenek, felújítanak.) A szomszédos házat hónapok óta építik át, gyakran lezárva az utcát a betonszállítás miatt, és cementporral szórják teli a levegőt, a mobil wc-ket esténként az úttesten keresztül ürítik a csatornába.
Egyébként a Kazinczy utcát át fogják alakítani. Úgy gondolom, hogyha ők ezt jövő tavaszra megcsinálják innen a Dob utca felé, valószínű, hogy nem fogják beengedni újra a kocsikat, tehát megszűnik az átmenőforgalom, csak célforgalmat fognak engedni, és ez folytatása lesz annak a már meglévő szakasznak, hogy gyalogos biciklis övezetként fog működni.
Egyébként indokolt volt, hogy felszeletelték szegmesekre az utcát és elkezdték szembeforgatni a forgalmat, hogy ne lehessen átmenőforgalomnak használni.
A homlokzat felújítást ne felejtsük el, mert nagyon rossz minőségben javították ki annak idején. Feltáskásodik, sajnos, hogyha az ember csinál egy rendes diagnosztikát, ami megmutatja, hogy hol tapad és hol válik fel a vakolat, akkor elkeserítő képet kapunk. Nem életveszélyes a dolog, de előbb-utóbb meg kell javítani. Meg a festése is, az újrafestések javítása. Az volt a legnagyobb baja egyébként, hogy vízzáró festéket tettek rá. Nem lélegzik a fal. És ez, innentől kezdve a falak halála. Van egy vízháztartása egy falnak, azt gondozni kellene. Ezt akkor festették le, amikor a Király-udvart (A Székely M.-ban átellenben épült ház) fölépítették.
A ház oldalát azt egy darabig próbálták összefirkálni, de utána jött a festés, és akkor a festés után már olyan nagyon durvák nem voltak. Egyszer a kapunkat rondították el nagyon. Nagyon kicsi a bejárat melletti kő, még látható belőle, de valójában a kaput egy egyszerű átfestéssel helyre lehetett hozni, és akkor kész. Azt sokkal könnyebb, mint a falat.
Nincsenek elhagyatott lakások a házban, olyanok vannak, amelyeknek külföldi tulajdonosa van, nagyon ritkán jelenik meg, üzemeltetőnél van, és nem is lakik benne senki.
Ebben a házban háromféle erkélytípus van: klasszikus, ami kilóg a homlokzatból; ívben kialakított, mint a negyediken terasz; és olyan is, ami befelé esik, azt lodzsának hívják. Konstrukciós szempontból három külön dolog, így is kell őket kezelni. A teraszokat használják, főleg az Airbnb-s lakásoknál, kiülnek beszélgetni, uzsonnázni, dohányozni.
A pincében annyi érdekes, hogy a volt légo-pincét (légoltalmi, bombázások előli óvóhely) bérbe adták. Most egy szép termet alakítottak ki, konyha is van, mosdók, az önkormányzat használatbavételi engedélyt adott. A többi pince ugyanaz, mint harminc éve."
Osman Furkan Akın, a Török kávézó bérlője
Az interjú 2025. október 29-én készült, angol nyelven.
"Törökország északi részéről, a Fekete-tenger közeléből, Samsun városból érkeztem. Amikor befejeztem az egyetemi masterképzést Törökországban, eldöntöttem, hogy PhD-ra megyek tovább. Politológián végeztem. Kaptam egy ösztöndíjat Olaszországba. De közben megismerkedtem a barátnőmmel Törökországban, ő Magyarországra készült masterképzésre, Pécsre, a Pécsi Egyetemre. Ő is jelentkezett itt PhD-ra. És megkapta a PhD-ösztöndíjat, a Stipendium Hungaricumot. Akkor eldöntötte, hogy ideköltözik. Én Olaszországba mentem volna PhD-ra. De tudja, a szerelem. Úgy döntöttem, hogy ide jövök PhD-re én is. Amikor befejeztem a mastert és elkezdődött volna a PhD, volt egy kb. tíz hónapos szünet. Amíg Törökországban éltem, ott is a kávé bizniszben dolgoztam. Elkezdtük tervezni, hogy itt is nyitunk egy kávézót. Megvolt hozzá minden tudásunk. Ismertük a szakmát. És találtunk egy helyet a Király utcában. Nem volt könnyű megtalálni. Amikor idejöttünk és eldöntöttük, hogy kávézót nyitunk, természetesen céget kellett alapítanunk. Találkoztunk az ügyvédünkkel, és amikor elsétáltunk hozzá a Király utcába, megláttuk ezt a helyet. Üres volt, jó elhelyezkedésű, jó hely. Felhívtuk a tulajdonost. Találkoztunk. Megállapodtunk a helyről. Kivettük. Kevés pénzünk volt az induláshoz. Mindent a saját kezünkkel csináltunk. Nem voltak munkások. Megcsináltuk a mennyezetet. Megcsináltuk a pultot. Mindent lefestettünk. Mindent mi csináltunk. Aztán megnyitottunk 2022. március 19-én. Természetesen minden engedélyt megszereztünk az önkormányzattól, a Nébih-től. Minden papírt, amire szükség volt.
Mi volt itt előttünk? Tudjuk, hogy volt itt egy pub, Melon volt a neve. Azt hiszem, kínaiaké volt. És bezárt. Úgy tudom, két évig zárva volt. Üresen állt. Két év után a szomszéd vette ki a másik oldalát. Mi pedig egy hónappal később ezt. Így indult. Megtaláltuk, és megnyitottuk a kávézót. Közben jelentkeztem PhD-ra is. Bécsbe vettek fel, a Bécsi Egyetemre. Ott tanultam. Most is folytatom a PhD-t a vállalkozás mellett. Majdnem befejeztem. De át szeretnék jönni a Corvinusra, mert szerintem a magyar egyetemek kicsit jobbak, mint az osztrákok. Főleg az én területemen, a politológiában. A Corvinus a legjobb, ahogy tudom. Majd meglátjuk. Itt fejezném be a PhD-t. Majd kiderül, mi lesz.
Szóval akkor a COVID utáni első év volt. Az elején nehéz volt. Mert nyelvtudás nélkül jöttünk ide. De Magyarországon élünk, és az élet rendben van. Angolul lehet kommunikálni. A magyar emberek nagyon jó fejek. Elkezdtünk magyarul tanulni. Egy év után már kezdtük érteni, mi folyik itt. Könnyű volt, mert a magyar nyelv és a török nyelv nagyon hasonló. Főleg a nyelvtanban. Teljesen ugyanaz. És rengeteg közös szó van. Több mint kétezer. Persze nem mindennap használjuk őket. De nagyon hasonló, és törökként könnyű megtanulni magyarul. Mivel nem tudtunk magyarul az elején, nehéz volt az ügyintézés. De a hivatalnokok nagyon segítőkészek voltak. Meglepődtünk. Miután megtanultuk az üzleti szabályokat, az adózást, az egészségügyi dolgokat, minden könnyebb lett. És tiszteljük a magyar kultúrát, a magyar életet. Ha figyelsz ezekre, Magyarország nagyon kellemes ország. Jó itt élni. És vállalkozni is. Az adók persze kicsit magasak, de kezelhetők. Nyugat-Európában több pénzt lehet keresni, de a kiadások is magasabbak. Magyarország ár-érték arányban jó.
Szerencsések voltunk, mert sok magyar pörkölő van, és nagyon profik. És jó kávét csinálnak. Könnyű volt jó minőségű kávébabot szerezni. Itt van a kávézóm és minden nap sok vendégem van. Látom, ahogy az emberek új közösséget teremtenek a kávézókban. Ezek a helyek közösségi terek. Az utcák szépek, de kellenek helyek, ahol összeülhetünk, beszélgethetünk művészetről, politikáról, mindenről. A kávézók, főleg Budapesten, kifejezetten erre valók. Hogy megosszuk a gondolatokat, érzéseket. Ez jó. Egy éve azt írtuk ki, hogy social coffee. Művészekkel dolgozunk együtt. Rajzokat hoznak, kiállítjuk őket. Nem kérünk pénzt érte. Ingyenes a művészeknek. A vendégek, ha tetszik nekik, megvehetik, támogathatják az alkotót. Segítünk nekik az eladásban.
Még nem döntöttem el hogyan lesz a jövőnk. Először befejezem a PhD-t. Amikor 18 évesen elkezdtem az egyetemet, az első óra után úgy gondoltam, hogy akadémikus leszek. Dolgoztam érte. De közben itt üzletet is indítottunk. Most jó így. Néha nehéz a vállalkozás és a PhD együtt. De már négy éve itt élek. Nem volt könnyű. Szeretnék visszaadni valamit a magyaroknak. Talán előadásokat tartani egyetemeken. A végén persze visszamennék a hazámba. Egyszer biztosan. A szerelem, a család sok mindent eldönt. Itt boldogok vagyunk. Közös történelmünk van a magyarokkal. Van benne jó és rossz is. Nemrég jöttem vissza Törökországból. Meghalt a nagyapám. Amikor visszajöttem, úgy éreztem, hazajöttem. Budapest az otthonom. Az üzletem, az életem része. Nehéz volt kezdeni. Korábban nem jártam Magyarországon. Nyugat-Európában sok helyen megfordultam, de Közép-Európában és a Balkánon kevésbé. Görög származású is vagyok. Görögországból jöttek a nagyszüleim Törökországba. Ha tisztességes az ember, elfogadják. Ha mindent legálisan csinál, nincs baj. Ha csalni akar, az máshol sem működik. A bérlés könnyű volt. Mindegy, hogy magyar vagy külföldi a tulaj. A miénk ukrán. Négy éve olcsóbb volt, most drágább. De még mindig korrekt. Azt hittem, drága bérlet lesz, mert jó a hely. Sok a turista, sok külföldi. De jó áron kaptuk meg. És azóta sem emeltek sokat. Az utóbbi két évben népszerűek lettünk. Sokan meg akarták venni az üzletet. Számunkra a kávé kultúra is. Török kávé, hagyomány. Üzlet, de nem csak üzlet. Szakmai hobbi. Szeretjük a kávét és a vendégeket. Meg kell élni belőle.
Voltak gondok az épülettel. A hely nem volt felosztva. A WC lépcsője nem volt megfelelő. A hátsó ajtót is módosítani kellett. Bezártunk két hétre, megcsináltuk. Nehéz munkást találni. Drágák. Hosszú határidőt mondtak. Ezért mindent mi csináltunk. A téglafalakat meghagytuk. Ez itt identitás. A tulaj intézte a leválasztást. Több mint egy évig tartott. Utána könnyebb lett. Internet sem volt külön. Leválasztás után lett. Penészesek voltak a falak a magas páratartalom miatt. Géppel megoldottuk. Hamarosan reggelizőt nyitunk. Török–magyar fúzió. Pörkölni is fogunk. Már megvettük a gépet. Szabályokat kell követni. Tűzvédelem, egészségügy, szellőztetés. Fontos. A levegő jó. Lesz brunch is.
A házban nincs gond. Segítjük egymást. Idős szomszédok, tiszteljük őket. Virágot hoznak. Szép kapcsolat. Fiatalok és idősek között is. A Király utcától kicsit szomorú vagyok. Sok hotel épül. Eltűnnek a lakók. Ez nem jó. Éjszaka zajos. Airbnb. Drogprobléma is van. Néha elzavarom őket.
Felhasznált irodalom:
(1)Sárközi Mátyás, A Király utcán, végestelen végig, Kortárs kiadó, 2006. 41. o. (Kék kakas u.)
https://www.ilyenisvoltbudapest.hu/egyeb-kepek/a-szerkesztoajanlata/1833-pest-varos-belso-reszenek-terkepreszlete
(2)https://elismondom.wordpress.com/2020/03/15/avarosalkoto-gorogokrol-sokadszor/
(4, 5)https://mazsike.hu/projektek/botlatokovek/#bovebben
(6)https://www.csillagoshazak.hu/sites/csillagoshazak.hu/files/pdfs/rendelet1.
(7)https://www.csillagoshazak.hu
(8)https://sztehloalapitvany.hu/jopasztor/18kiralyu34.html
(9)https://www.epa.hu/01300/01326/00215/pdf/EPA01326_mozgo_vilag_2022_09_093-099.pdf
(10)Novotta Róbert, Fábry Sándor, korábbi Ráday felmérésből:
„MAJAKOVSZKIJ UTCA 34. /Székely Mihály u. 1./ Adalék Terézváros, 21. - 25.o. FSZEK dokumentuma
(11)https://www.instagram.com/p/DDndcdLo6iu/
Keywords
Citation
URL
Collections
Picture copyright holder
Dávid András János
Building name
Király utca 34.
Building address
1061 Budapest, Király utca 34.
Date (Built / Created)
1904
GPS latitude
47.50024
GPS longitude
19.06002
Rights
CC BY 4.0