Manapság infrastruktúrának szoktak nevezni mindenféle rendszert, hálózatot, szerkezetet, ami valamilyen emberi-társadalmi tevékenységnek vagy folyamatnak az alapját vagy feltételét képezi. Ez a határtalan jelentésbővülés – állítja Eva Barlösius Infrastrukturen als soziale Ordnungsdienste: Ein Beitrag zur Gesellschaftsdiagnose című könyvében – nem az infrastruktúrák kiterjedtségének és hatókörének növekedését, hanem az infrastrukturális rezsim és vele a társadalmi-térbeli rend átalakulását mutatja. A rezsim fogalmát Barlösius tisztán leíró értelemben használja: azt jelöli vele, hogy az infrastruktúrák társadalmilag strukturáltak, vagyis társadalmi struktúrák és folyamatok produktumai, egyszersmind társadalmat is strukturálnak, azaz társadalmi struktúrákat hoznak létre vagy létező társadalmi struktúrákat tartanak fönn. Barlösius könyvében azt szeretné megmutatni, empirikus kutatásokkal alátámasztani, hogy az infrastrukturális rezsimek és ezek változásainak elemzése társadalomdiagnosztikai tartalommal bír, merthogy az infrastruktúrák társadalmi-térbeli rendet teremtenek és tartanak fönn. Barlösius hipotézise tehát ez: az infrastruktúrák ajtót nyitnak a szociológiai társadalomdiagnosztika számára. Persze nem csak az infrastruktúrák teszik ezt, de ha az infrastruktúrákat helyezzük középpontba, annak megvan az előnye. Az egyik az, hogy nem ruházunk föl bizonyos struktúrákat és folyamatokat előzetesen primátussal (pl. a gazdaságot nem tételezzük alapként, vagy a kultúrának mint jelentés- és értelemkészletnek nem tulajdonítunk elsőbbséget). A másik az, hogy nem kell a társadalmi jelenségek meghatározó mozzanatát képező kölcsönhatásokat, egymásra hatásokat, összefonódásokat, kapcsolódásokat elméletileg és empirikusan levezetni, mert az infrastruktúrák sajátossága részben épp az, hogy ilyeneket teremtenek és tartanak fönn. Mindazonáltal az infrastruktúrák által nyitott ajtón belépve sem lehetséges megragadnunk a társadalmat a maga teljességében és egészében; az infrastruktúrákon alapuló társadalomleírásunk nem lesz átfogó és teljes. Az infrastruktúrák nem adják kezünkbe a társadalom titkát sem, de segítségükkel egy-egy társadalmi-térbeli rend átalakulása megragadható és sajátosságai azonosíthatók. Hogy az infrastruktúrák társadalomdiagnosztikára használhassuk, ahhoz természetesen szükségünk van az infrastruktúra egy szociológiai koncepciójára, egy olyanra, amelyik választ tud adni a kérdésre, hogy társadalmilag mit végeznek, csinálnak, teljesítenek az infrastruktúrák. Ilyen infrastruktúrakoncepció azonban Barlösius szerint nincs. Foglalkozni ugyan foglakozott vele a szociológia, de a kutatók általában az infrastruktúra technológiai-materiális komponensét tekintették központinak, a társadalmit csak járulékosnak. Az egyik ritka kivétel Susan Leigh Star, aki az infrastruktúrákat határtárgyként [boundary object] írta le. Ő inspirálta és motiválta Barlösiust, hogy kidolgozza a saját szociológiai infrastruktúrakoncepcióját, amely azonban nem követi a starit, nem kapcsolódik hozzá. Legfőképp azért nem, mert Barlösius úgy látja, Star koncepciója nem teszi lehetővé, hogy az infrastruktúrák össztársadalmi jelentőségéről és teljesítményéről beszélhessünk. Ehhez ugyanis arra lenne szükség, ami a stari infrastruktúrakoncepcióból hiányzik: hogy az vagy egy társadalomelméletbe legyen beágyazva, vagy magába foglalja az infrastruktúra össztársadalmi vonatkozásait. Amit Barlösius az infrastruktúra szociológiai koncepciójaként kidolgoz, az se nem az infrastruktúra (társadalomelméletbe ágyazott) elmélete, se nem az infrastruktúra fogalmának meghatározása, hanem egy alapvázlat. Ez az infrastruktúrák azon tulajdonságait írja le, amelyek által az infrastruktúrák társadalmi kontextusba ágyazódnak és társadalmivá, társadalmilag tevékennyé, alakítóvá-formálóvá válnak. Ezek a tulajdonságok röviden a következők: 1. Az infrastruktúrák biztosítják, hogy valami kéznél lesz, használható lesz, rendelkezésre fog állni, amikor szükség van rá, és bizonyos cselekvéseket ösztönöznek, előnyben részesítenek, jutalmaznak, másokat hátráltatnak, megnehezítenek, büntetnek. 2. Az infrastruktúrák a társadalmiság meghatározott módját, fajtáját, formáját testesítik meg. 3. Az infrastruktúráknak van saját, használatukat, működésüket vezérlő-irányító formális és informális szabályokat magába foglaló szabályrendszere. 4. Az infrastruktúrák tereket teremtenek vagy számolnak fel, hidalnak át, határolnak el egymástól. E négy tulajdonság összjátékából fakad a mindenkori infrastrukturális rezsim sajátossága, az, ahogyan az infrastruktúrák strukturálnak. Az infrastruktúrák a társadalmat (is) strukturálják, és részt vesznek egy-egy társadalmi-térbeli rend megteremtésében-fönntartásában. Az infrastruktúrák (az infrastrukturális rezsimek) tehát rendszolgálatot teljesítenek – ebben áll össztársadalmi jelentőségük. Ha egy infrastrukturális rezsim átalakul, akkor átalakul a társadalmi-térbeli rend is – ebből fakad az infrastruktúrák (infrastrukturális rezsimek) társadalomdiagnosztikai jelentősége. Egy-egy infrastrukturális rezsim(vátozás) és egy-egy társadalmi-térbeli rend(átalakulás) leírásához sok-sok empirikus kutatás szükséges. A Barlösius által elvégzettekről adnak számot a könyvbéli esettanulmányok, amelyek azt mutatják: a jóléti-ipari társadalmak infrastrukturális rezsimje átalakulóban van. Ezek az esettanulmányok ezen átalakulás egy-egy mozzanatát írják le, de ahhoz nem elegendőek, hogy Barlösius megragadja azt a társadalmi-térbeli rendet, amelyet az új infrastrukturális rezsim teremt. És nem elégségesek ahhoz sem, hogy Barlösius választ tudjon adni a kérdésre: az új éppúgy egy átfogó-uralkodó infrastrukturális rezsim-e, mint ahogy az ipari-jóléti társadalmaké volt? Az utóbbiak egysége, mondja Barlösius, az államiságon alapult, azon, hogy az állam territóriumán belül az infrastruktúrák egységesítését és vele együtt az egyénektársadalmi, kulturális és politikai egyenlősítését és egyneműsítését célozta. És ma? Az állam feletti és alatti infrastruktúrák nem ássák-e alá az állam infrastrukturális monopóliumát, és az infrastruktúrák nem rezsimekké állnak-e össze? Barlösius tehát – ezzel maradéktalanul tisztában is van – nem tudja rekonstruálni az infrastrukturális rezsim átalakulását és megragadni az új társadalmi-térbeli rende(ke)t; ehhez az általa eddig elvégzett empirikus kutatások nem elégségesek. Azt viszont esettanulmányaival Barlösius igazolni tudja, hogy az infrastruktúrák társadalmi teljesítményének megragadása nélkül nincs megfelelő társadalomdiagnózis. Ajánlott podcast: Die Infrastruktur der Wissensgesellschaft – mit Eva Barlösius Ajánlott olvasmányok: Edwards, Paul N. et al.: Understanding Infrastructure: Dynamics, Tensions, and Design Harvey, Penelope: The Topoligical Quality of Infrastructural Realtion: An Ethnographic Approach. Theory, Culture & Society, 29 (4–5) (2012). (Online Könyvtárunk Sage Journal adatbázisából letölthető.) Laak, Dirk van: Der Begriff der Infrastruktur und was er vor seiner Erfindung besagte. Archiv für Begriffsgeschichte, 41 (1999). (Online Könyvtárunk JSTOR adatbázisából letölthető.) Laak, Dirk van: Infra-Strukturgeschichte. Geschichte und Gesellschaft, 27 (3) (2001). (Online Könyvtárunk JSTOR adatbázisából letölthető.)